A vállalkozói szabadság hajt

Hosszú évek óta vagyok vállalkozó.

Számodra mit jelent vállalkozónak lenni? Önállóságot? Profizmust? Kihívást?

Számomra ez az életforma maga a SZABADSÁG.

Több mint 90 webshoppal dolgoztam eddig együtt

Mindig is érdekelt a webshopok világa, huszonéves korom óta vágytam sajátra. Az odáig vezető út azonban – kell-e mondanom? – nem volt sem egyenes, sem zökkenőmentes. Belevágtam, orra buktam, néha kicsit megtörtem, de felálltam és mentem tovább.

Az egyik kemény vállalkozói bukásom után egy olyan cégnél helyezkedtem el, akik több webshopot vittek. Itt megtanultam a gondolkodásmódjukat, a visszatérő problémáikat, kihívásaikat.

Kiindulásnak nem rossz, de még mindig nem tudtam, hogyan lehet gyorsan, hatékonyan, nem mellesleg kiszámítható ÉS alacsony költségek mellett sikerre vinni egy webshopot.

Majd – „teljesen véletlenül” – lehetőségem nyílt egy olyan nemzetközi reklámügynökségnél dolgozni, ahol profi e-mail marketinget csinálnak webshopoknak. Közel 4 évet töltöttem náluk, végigjártam a szamárlétrát, a stratégiától a kivitelezésig minden folyamatban elmélyültem.

Az ügynökségi életet ugyan már nem találom vonzónak, a webshopok világa és az e-mail marketing iránti szerelmem viszont megmaradt. Mára már több mint 90 webshoppal dolgoztam együtt, és még mindig lenyűgöz a sokszínűségük és magukkal  ragadnak a vállalkozók, ötleteik, energiájuk, lelkesedésük.

Vedd fel velem a kapcsolatot!

De hogy jön ide a szabadság?

Az életem során számos kihívással meg kellett küzdenem. Nem egyszer megesett, hogy felépítettem, aztán elvesztettem egy vállalkozást. Ezekre nem kudarcként tekintek – levonom a tanulságokat, megtanulom a leckét és megyek tovább.

 

Van azonban egy dolog, amin nem tudtam könnyen túllépni. Egy különösen fájdalmas lecke, ami a teljes szemléletemet, világlátásomat megváltoztatta.

 

Tudnod kell rólam, hogy végletekbe menően vagyok német dog fanatikus. Odavagyok a fajtáért, gyerekkorom óta vágytam sajátra és leírhatatlanul boldog voltam, amikor 22 év várakozás után Héra, az első dogom végre hozzám költözött.

 

Hérától – és azóta már Milántól 🖤 is – búcsút kellett vennem. Talán nem is az elmúlás miatt érzett szomorúságot éltem meg a legnehezebben, hanem a bűntudatot. Fájt és fáj a mai napig is, hogy nem tudtam elég időt velük tölteni, mert a munka, meg a határidők, meg a hajtás, meg a minden is, állandóan közbejött.

Elhatároztam, hogy ezt a hibát többé nem követem el

Az élet – és minden perc – drága kincs, mert nem tudjuk, mennyit kaptunk belőle. Meg kell tanulnunk rangsorolni, és arra összpontosítani, ami számunkra igazán fontos. Ragadjunk meg minden segítséget, amit felkínálnak nekünk, szervezzük ki a gyűlölt vagy időrabló feladatokat. Ne halogassuk a sétát, a játékot, az összebújást. Mutassuk meg, mennyi szeretet van bennünk!

 

Nincs ennél fontosabb: teremtsünk magunknak értékes IDŐT és felejthetetlen perceket. A pénz majd követ minket.

 

Építsünk olyan vállalkozásokat, amelyekEN és nem amelyekBEN dolgozunk!